Paràdézz a Madame Tussaud panoptikumban

Ez a bejegyzés csupàn egy kis csalással kerülhetett be ide. A Madam Tussaud panoptikum az a fajta felnőtt vidàmpark, amit kár lenne kihagyni, de nem az a fajta élmény, amit a spòrolòsok pénztárcàjàra szabtak. Mi egy speciàlis akciò keretében félàron jutottunk be, de egyébként harminc font felett van a belépti dìj. Félàron abszolùt megérte megnézni a helyet. Hogy akkor is îgy élveztük volna, ha duplaanyit hagyunk ott? Koràn sem biztos. A tömeg az elviselhetetlenség határát sùrolja, kivéve ha van lelki erőd nyitàsra menni. Nekünk màr meg sem kottyan a hajnali ébredés, ìgy a màr reggel kilenckor kìgyòzò sorban elég előkelő helyet foglaltunk el.

Mielőtt felkerestük a Madam Tussad-t, szembe jött velem egy cikk, amely azt kérdezte magâtòl (és az olvasòitòl): tulajdonképpen miért jàrnak oda manapsàg az emberek? Madam Tussaud koràban, a fényképezés feltalàlàsa előtt a legpontosabb vizuàlis imputot ezek a viaszmàsok jelentették. Manapsàg, ha vetni akarok egy pillantàst a brit szigetek legfontosabb importcikkére, Benedict Cumberbatchre, akkor elég annyit ìrnom a keresőmbe, hogy "Brandenburg Cabbagepatch" és egész biztos felugrik egy fotò a szépséges gyìkfejéről. Akkor hàt miért lelünk mégis akkora élvezetet a panoptikumban, hogy a tolldunnàk vasàrnapi melegét a fagyos Baker street kiméletlen kondìciòira cseréljük?

Pontos diagnòzisom az nincs de az biztos, hogy van a dologban egy egészséges dòzis bàlvànyimàdat. Miután megfogadtuk magunknak, hogy "Nem, bizony mi nem blamàljuk magunkat azzal, hogy mindenütt megàllunk fényképezkedni, talàn csak egyszer, netàn kétszer, de ennyi" ...hàt, képzelhetitek. Fotòzkodtunk mindennel, ami nem mozog. Ki tudja, még az is lehet, hogy van a képeken egy mit sem sejtő panoptikum alkalmazott, aki dermedten tűrte, hogy vele is szelfizzünk, mi meg betudtuk őt Kemal Atatürknek, akiről szégyen szemre egyikünk sem tudta, hogy néz ki. Az élmény ahhoz hasonlò, amit egy figyelemzavaros, hiperaktìv gyerek élhet àt a cukorkaboltban. A filmes, közéleti és történelmi szegmens kellemes 3D-s "Ki kicsoda?" tàrsasnak bizonyult, de mivel hàrman voltunk és mind lányok, a sportolòk részlegén bizony nagyokat hallgattunk.

Hogy a panoptikum nem mindig a "siker, pénz, csillogàs" lìrai hármasáròl szòlt, azt mi sem bizonyìtja jobban, mint maga Madam Tussaud. Marie Grosholtz svàjcban, egy orvostòl, bizonyos Dr. Philippe Curtiustòl tanulta a viaszbàb készìtés mesterségét.  A forradalom alatt előbb kényszerből, majd üzleti megfontolàsbòl levâgott fejek közt turkàlva kereste meg a kenyerét; elkészìtette a forradalom hőseinek, màrtìrjainak és ellenségeinek halotti maszkjàt is.  A mesterétől örökölt màsokkal aztàn hosszasan turnézott, mìgnem letelepìtette az utazò cirkuszt Londonban. Remek üzleti érzékével olyan birodalmat alakìtott ki, amelynek az értékét még ma is 80 milliò fontra becsülik.

Az eredeti, maga Marie Grosholtz àltal készìtett bàbok még ma is megtekinythetők. Lenyűgöző a rész, amely velősen és szòrakoztatòan mutatja be a bàbkészìtés folyamatàt. És muszàj megemlìteni, hogy Madame Tussaud elkészìtette a sajàt viaszmàsàt, méghozzà kétszer is; màsodszor, rendkìvül profetikusan, röviddel a halála előtt.

Ha nem sajnàlod a pénzt rà és nem féltedmagad egy kis tülekedéstől, akkor vesd bele magad a a viaszbabàk sokszor groteszk vilàgàba.  (Aki inkàbb hùs-vér sztàrokkal fényképezkedne, annak ùgyis ott a BFI filmfesztivàl!)
Neked milyen élmény volt a Madame Tussaud? Tudasd egy komment keretében!